Gime, Zsolt és a fűnyírás
Gime, a becsületes meglepetésvendég, mesél gyermekkoráról, a moszkvai óvodáról, az édesköményről és a tanulásról.
“Gime, a sanyarú sorsú.”
“Szemceruzahegyező.”
“Ne már, én pl. imádok középszerű lenni.”
“Gime rafkós kiskölök volt.”
“Kellene egy heggesztő az ívhez.”
“Mi ez a borzadály?”
“Na most jön az, hogy a döglött ló fekve legel.”
“Ezér kell napszemüvegbe nyírni, hogy ne csapasd a szemedbe.”
“Szegény pici csuri.”
“Akkor Zsoltnak ma jó napja volt, pirózhatott, meg minden.”
“Ez jó, Goethe mondta egyszer, hogy ő csak addig foglalkozik valamivel, amíg érdekli, amint eléri azt a pontot, hogy nem érdekli, abbahagyja.”
“Nemsokára következik: Gime, szoktál te sírni?”
“De nagyon rövid volt ez az este!”

